HUSZONÖT

Corran szája olyan volt, mint a sivatag, és nemcsak a kőtörés okozta por miatt. Két napja tervezte már a kísérletet, aminek a segítségével pontosan megállapíthatja a börtön valódi elhelyezkedését, mégis kissé nyugtalanul érezte magát. Bizonyossága ellenére is tétovázott, és türelmesen várta a megfelelő méretű sziklát.

Végül megpillantotta a garatnál. Kagylóhéj formája volt, s erről Emtri jutott az eszébe. Ez jól illeszkedik a markába, könnyű lesz eldobni, ugyanakkor elég kicsi ahhoz, hogy átférjen a rácson, és elég sötét színű ahhoz, hogy az üregben ne vegyék észre.

A szája attól száradt ki, hogy a gyomrát szorongató félelem elszívta a testnedveit. Nem gondolt arra, amitől félnie kellene. Az ő élete ennél rosszabb már nem lehet. A Birodalom legszigorúbban őrzött börtönében tartják fogva. A legtöbb ember nem is hallott a Lusankyáról, és sokan csak pletykának tartják a létezését. Még a CorSecnél eltöltött ideje alatt is csak utalásokat hallott rá. Azon túl, hogy nagyon rossz helynek tartotta, semmit nem tudott róla.

Corran elkapta rabtársai pillantását, és reményteli tekintetükből kiolvasta, mitől félnek. Attól félnek, hogy nem lesz igazam, és csalódást okozok nekik. Csak Urlor és Jan tudta igazán, mire készül. A többiek csak annyit tudtak, hogy magukra kell vonniuk az őrök figyelmét. Azt sejtették, hogy a szökéssel kapcsolatban csinál valamit, de hogy mit, arról sejtésük sem volt, és nem is számítottak arra, hogy elmondja nekik. Mindezek ellenére lelkesen segítettek neki. A szabadulásba vetett és rég feladott reményük újraéledt.

Corran a kő köré zárta az ujjait. Ez jó lesz.

Urlorra pillantott, aki nyomban intett két másik rabnak, akik kisebb pöröllyel dolgoztak. Egyikük lesújtott, de hagyta, hogy a szerszámnyél kicsússzon a kezéből. A társa felüvöltött, a sípcsontját szorongatva a földre vetette magát, és ott fetrengve átkozódott. Esküdözött, hogy megöli topa társát, amiért elengedte a kalapácsnyelet. A többiek félrehúzódtak a repülő kalapács útjából, majd egy emberként biztatni kezdték a két rabot, hogy verekedést szítsanak.

Corran is félrehúzódott a többiekkel együtt, majd megállt és megvárta, amíg Urlor meg három másik rab eltakarja az őrök elől. Corran a sziklára pillantott, megcsókolta, majd teljes erejéből felhajította a mennyezet felé, amely harminc méter magasan lehetett. Gyerünk! Gyerünk!

Corran elmélete egyszerű volt. Ha a börtön a feje tetején áll, akkor a gravitációs generátorok a talpa alatt gerjesztik a mezőt. A mező elég erős ahhoz, hogy őt megtartsák, de az ereje a távolsággal egyenes arányban csökken. Röviden, ha az üreg mennyezete közelebb van a bolygó középpontjához, annak természetes gravitációja érvényesülni fog.

És ha ez igaz, akkor a kő a mennyezeten fog koppanni, és ott marad.

A barlangban az őrök belelőttek a tömegbe. Az elkábított rabok egymás után roskadtak a földre.

Odafent a kő megpattant egy sztalagtiton, majd irányt változtatva folytatta az útját. Ahogy Corran látta, lelassult, de tovább szállt felfelé.

Körötte kék energiasugarak kaszabolták a rabokat. Két rab, aki sorfalat állt neki, eldőlt. Azután Urlor is a földre roskadt. Le, a földre.

A kő pedig felzuhant a mennyezetre. Még megkoccant két sztalagtiton, azután megállapodott. Abban a pillanatban két apró fénypont csillant meg rajta, s ezt Corran Emtri fejének látta, mintha tőle kapott volna megerősítést elmélete hegességére. Igazam volt! Meg lehet szökni!

A kábító kék sugár lecsapott Corranra is. Először az egész teste lángra lobbant, azután minden izma kitágult, és minden ízülete szikrázott. A fájdalomtól gúzsba kötve a többiek mellé roskadt a földre, és a hátára fordult. A szeme előtt a világ hol elsötétült, hol hullámzani kezdett: ebből tudta, hogy el fog ájulni. Normális körülmények között ez rémülettel töltötte volna el, de most ott, a magasban Emtri két szeme vigyorgott vissza rá.

A követ nézve tudta, hogy lefelé tekint, ami azt jelenti, hogy az a kő felnéz rá.

Evir Derricote a többi birodalmi rabszolgával együtt a barlangtúloldaláról szemlélte a Lázadók csoportja által okozott felfordulást, de nem sietett bármit is tenni. Nem is akarta, hogy azt higgyék, érdekli, amit csinálnak. Közönyt tettetve állt, és egykedvűen szemlélte a fejleményeket.

Akkor megpillantotta Corran Hornt.

A kistermetű lázadó már első találkozásukkor felbosszantotta, amikor a fejére olvasta a Borleiasnál elkövetett hibáját. Amikor észrevette, hogy felhajít valamit a magasba, már-már az őrökért kiáltott, de valami azt súgta neki, maradjon nyugton. Látta, amint lendületet vesz, és valamit felhajít a mennyezetre.

A fenti sötétségben elveszítette szem elől, de kíváncsi lett, miben mesterkedik Corran. A kis marokkő nyilván nem elég nagy ahhoz, hogy letörjön egy fegyvernek alkalmas sztalagtitot, vagy kőomlást idézzen elő. Amennyire bölcsnek és megfontoltnak ismerte Hornt, azt sem feltételezte róla, hogy így akar öngyilkosságot elkövetni, mégis, ha egy nagyobb darabot sikerül letörnie a mennyezetből, az agyonnyomja az őrökkel együtt.

A birodalom tábornoka látta, amint Corran elterül a földön. Az ostoba saját magát fogja eltalálni a feldobott kővel. Ez legalább sikerült neki. Derricote már éppen elfordult volna, de úgy döntött, megnézi, jóslata valóra válik-e.

Nem vált.

Nem látta a követ visszazuhanni a földre. Derricote tábornok gondolkodóba esett. Mindig büszke volt az intelligenciájára. Elvégre ő alkotta meg a Krytos-vírust. Az már nem az ő bűne, hogy Ysanne Isard elvárásai irreálisak voltak. Ő minden tőle telhetőt megtett, de Isardnak az sem volt elég, ezért a magánbörtönében végezte. A szeszély, amely börtönbe juttatott, ki is szabadíthat innen.

Derricote tucatnyi magyarázatot talált arra, hogy a kő miért nem esett vissza a mennyezetről. A legkézenfekvőbb az, hogy beszorult a sztalagtitok közé, noha ehhez

Corrannak igen nagy szerencsére volt szüksége. Azt nem hitte, hogy a rabok azért álltak neki sorfalat, hogy ezt a szerencséjét olyan helyen próbálja ki, ahová éppen szerencsétlenségből került.

Derricote sorba vette a lehetséges magyarázatokat, míg végül egy maradt olyan, aminek értelme is látszott. Jégszív a fejünk tetejére állított. Mindenki, aki kifelé akar szökni, egyre beljebb jut a börtönbe. Horn rájött erre, letesztelte a feltételezését, és most megvan az eredmény. És ez csakis azt jelentheti, hogy szökni készül.

A tábornok lassan elmosolyodott. Rövid úton közölhetné az őrökkel, hogy Corran szökni próbál, de akkor ő nem volna több közönséges informátornál. Az ilyen információ nem sokat ér, Ysanne Isard ezt nem jutalmazná. Jégszív akciót vár. Azt várja tőle, hogy tegye jóvá a hibáját. Hogy kiengesztelje, akcióba fog lépni, mert azzal tudja bizonyítani, mennyire kemény ember.

Ezt a Horn gyereket megfigyelés alatt tartom. Ha megmozdul, én készen állok. Derricote összébb húzta magán a rövid tunikát. Ő lesz a megváltásom, és végre megint élvezhetem a Birodalom szolgálatának dicsőségét.